Kétség sem fér hozzá, hogy egy igazán jó esküvő vagy lakodalom egyik szintén kulcsfontosságú figurája, a zenekaron túl, a jó ceremóniamester vagy vőfély. A megfelelő személy nem túl tolakodó, odafigyel a párra, és arra, hogy a Nagy Nap róluk szóljon és ne az ő személyes szereplési vágyáról. Garantálja, hogy minden zökkenőmentesen menjen, az esemény során folyamatosan kapcsolatban van a konyhával  és természetesen a zenekarral, hogy mindenki a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen. Lehet, hogy egy jól megírt, előre elkészített forgatókönyvet is hoz magával, ami nagyon hasznos, de ha a helyzet úgy adja, képes improvizálni, és rugalmasan eljárni:  azaz „menteni a szitut” , ha valamiért csúsznának az események, és nem ragaszkodik görcsösen a leírtakhoz. Fel van készülve a mattrészegek kezelésére, csak úgy, mint az emocionális pillanatok asszisztálására. Nem hátrány, ha lehet érteni, amit mond, és veszi a násznép reakcióit is, van humora. Az meg már még tökéletesebb, ha a saját felszereléséről maga gondoskodik (például, ha szüksége van mikrofonra, hozza magával, vagy ha neki nincs, akkor előre jelzi ezt az igényét a zenekarnak), és mondjuk ha bizonyos játékokhoz megfelelő zenei aláfestésre van szüksége, egyezteti azt előre a zenészekkel. Tök ciki, ha valaki felkonferál egy dalt, amit a zenekar nem játszik – persze, mondhatnánk, hogy de béna a zenekar (azért kérem, minden dalt azért mi sem ismerhetünk fejből), de azért egy nagy fokú amatőrségre is vall a CM vagy Vőfély személyétől, hogy nem vette a fáradtságot, hogy 3 mp-ben egyeztessen a kollégáival.

És most, engedjétek meg, hogy jellemezem, számunkra milyen is a CM-ek /Vőfélyek legrosszabbik típusa– vigyázat, valós tapasztalatok alapján. [Felkavaró részek következnek!]

1.       S mondá a CM: „Hé, zenekar, hol a mikrofonom?”, anélkül, hogy hozott volna magával egyet. Azért ez nem az az attitűd amit elvársz egy kollégától, akivel egy egész este folyamán fogsz együtt dolgozni. Vagy gondoskodjon a saját felszereléséről maga az ember, vagy jelezze, ha még nem sikerült ezt megtennie, és kérjen előre egy spare mic-et a zenészektől. De ne úgy állítson már be, hogy ’Hello’ nélkül követelőzik. Ez olyan, mintha mi megérkeznénk a helyszínre, és elkiáltanánk magunkat, hogy „Na hol vannak a hangszerek, öcsibogyó?”.

2.       Ne énekeljél BELEEEE! – Marhára nem vicces, amikor hosszú perceken keresztül karaoke-huszárkodsz! Értem én, hogy bejön a dal, azt is, hogy jól játsszuk, de már bocs – én se pofázok párhuzamosan, amíg te instruálod a násznépet! Például képzeld el: mikor belekezdesz, hogy „a szél a murvát összehordta” , én hirtelen jól beletrollkodok a mikrofonomba, hogy „MOST JÖN A TORTA, MOST JÖN A TORTA, EMBEREK! JUHÚÚÚÚÚ”. Not nice!

3.       Ne rúgjál már be, de tényleg! – Én is szeretem a whiskey- kólát de nagyon ronda lenne, ha már este 9-kor nem tudnék elénekelni egy Neotont. És az is ciki, amikor te már fél10- kor úgy fejezel be egy mondatot, hogy “És akkor most az jön, hogy klejfhwe89fhwöejföw9ejföw9ejf”. Arról nem is beszélve, hogy az egész lagzi szétesik, amit nekünk kell összekaparni helyetted. Nem szórakozni jössz ide, hanem dolgozni!

4.       Nem a Stand up Comedy meghallgatásán vagy, ember! – Biztos anyukád azt mondta, hogy nagyon vicces gyerek vagy, de ha az előre megírt és betanult poénokat nem veszi a közönség, akárhogy izzadsz és erőlködsz, pls vegyél vissza. Olyan ciki, ilyenkor mindenkinek ég az arca!

5.       Nem, nem mondom be helyetted! – Figyi, ha félsz megszólalni egy rendezvényen, akkor add ide a gázsid, és akkor megcsinálom helyetted én,jó? Köszi! És az sem játszik, hogy levezénylem helyetted az estét, eladom a menyasszonyt is, mert te ilyen kis nyuszi, szűkszavú gyerek vagy és megsajnálom a párt. Rossz a pályaválasztás!

6.       Szerintem tényleg nem fogsz tudni bekiabálni egy 350 fős lagzit! – Ha pedig emberkedni akarsz, mert szerinted a hatalmas méretű lagzit be lehet kiabálni X pálinka elfogyasztása után, meg mert félsz beleszólni abba a kütyübe, amit mikrofonnak hívnak, akkor nekem ne próbáld meg kikérni a kezemből a mikimet fél12-kor, mert te bizony kikiabáltad a hangod. Én szóltam!

7.       „Na, akkor gyorsan tudjuk ezt le, azt’ húzok haza az asszonnyal!” – Igen, ilyen is volt/van. Mámmá ott várt az urára, és mivel megcsúszott a vacsora, a delikvens mondta, hogy jó, ne zenéljen a zenekar, gyorsan betolja a tortát, és rá 10percre elmondja a köténykéjében a menyasszonytánc nyitó sorait és ő akkor így hazamenne. Hát baszki, és te ezért pénzt kapsz?